Hold On – Játék (a) határokkal

Aki látta már Stanley Kubrick Ragyogását, az biztosan emlékszik a következő jelenetekre:

Így, aki újranézi a filmet, annak már előre összeszorul a torka Danny triciklis útvesztőjét figyelve, hiszen tudja, hogy az út végén ott várnak rá azok az átkozott para-ikrek. “Ne tekerjél kissrác arra! Ne tekerjél olyan gyorsan!” Kívánja énünk egyik része – ha épp nem az egész. Nos kívánni, azt lehet – ahogy mondani szokás. Ez itt azonban nem a mi fikciónk, hanem Kubrick úré, így nem tehetünk semmit.

Vagy mégis? Két gomb és egy joystick, és a kis Danny irányítása a mi kezünkbe kerülhet. És nem egy animált Dannyé egy videojátékban, hanem a filmbélié a fenti képsorok során.

A “szerkentyű” létezik, és egy bő hónappal ezelőtt került a közönség szeme elé és kezei közé a GAMERZ fesztivál keretében. A fesztivál neve alapján talán sokan gondolhatják, hogy ez egy afféle geek rendezvény, de ez csak részben fedi az igazságot. Aix-en-Provence-ban idén 8. alkalommal lebonyolított esemény valójában nemzetközi művészeti találkozóként fémjelzi magát, egész  pontosan: egy art&tech fesztivál. Tehát a GAMERZ- ön bemutatott művek annak az interdiszciplináris párbeszédnek a gyümölcsei, ami művészet és technológia között zajlik. A bilbaói nemzetközi Technarte konferencia “névjegy” oldaláról kiválóan leolvasható, hogy mi végett jött létre, és miért is hasznos mindegyik fél számára ez az együttműködés. Azzal, hogy a határok megnyílnak egymás előtt, a kortárs művészet a technológia vívmányait felhasználva új lehetőségeket fedezhet fel önmaga számára, míg a művészek kreativitása inspirációt nyújt további technológiai projektekhez. A művészet oldalát ebben a tudáscserében rezidens programok támogatják: a művészek kreatív laborokban kooperálva valósítják meg ötleteiket.

Ilyen kreatív labor és rezidens program működik a GAMERZ hátterében is. Ennek köszönhetjük a fentebb jellemzett “szerkentyűt” is, ami valójában egy párizsi művészpáros, Emilie Brout és Maxime Marion interaktív installációja, és a Hold On címre lett keresztelve. Művészeti projektjük pontos leírásához hozzátartozik, hogy nemcsak Dannyt manipulálhatjuk: 15 híres film – többek között a Blair witch project, az Oldboy, vagy A Sárkány útja – szerkesztett jelenetei között válogathatunk. Az ötlet egyszerű és ütős: hiszen jópáran vagyunk, akik szívesen “bejutnánk” valamilyen módon kedvenc filmjeink világába. (Most komolyan: ki ne szeretne?) Azt a fikciót, amihez hozzáférésünk van, amire hatással vagyunk, egyfajta valóságként éljük át: az érzést jól ismerheti bárki, aki már játszott videojátékkal. A Hold On pedig éppen a filmet ötvözi a videojátékok működési elvével.
Kép

Egyszerű mint 1 joystick X 2 gomb
kép az installációról
forrás: http://www.eb-mm.net

Tehát 2 gomb és egy joystick (plusz a mögötte lévő technológia), és máris belepiszkálhatok Kubrick fikciójába: Dannyt avatarként irányíthatom kényem kedve, no meg ügyességem szerint. A művészek Régine Debatty-nak adott interjújukban kiemelik művük paradox hatását. Manipulálhatod a filmet, ami szabadságérzetet ad, az idővel játszadozhatsz, sőt a teret is tágabbnak érzed. De hiába veszítjük el érzékelésünk ezen határait, mégis egy ijesztő labirintusba kerülünk. A helyzet ugyanis az, hogy irányítsuk bármilyen bravúrosan és kitartóan avatarunkat, a végpontot csak késleltetni, és nem elkerülni tudjuk. Ugye milyen vicces a projekt címe? Ha a Hold On-t megspékeljük egy felkiáltó jellel, az egyszerre jelent Kitartás!- t és (Meg)állj!-t. Mi pedig küzdünk az elkerülhetetlen ellen; méghozzá az installáció sikere alapján igen szívesen.

Egy szó, mint száz: Danny kénytelen lesz szembenézni a para-ikrekkel. A határok csak átrendeződnek, de nem szűnnek meg. Ez még mindig nem a mi fikciónk, de már nem is teljesen Kubrick úré. Hát ez a szép a művészetben.

Kép

A “játékosok” végzete
az installáció a GAMERZön; fotó: Luce Moreau
forrás: http://www.eb-mm.net

Zárszó utáni zárszóként: a Hold On ugyebár a film és a videojáték hybridje. Alkotói művészetként aposztrofálják. Bemutatói szintén. (Azt nem tudom, hogy a közönség miként.) Abban viszonylag könnyen kiegyezhetünk, hogy a film mint olyan is művészet  No de a videojáték? És itt nem egy új-média műhöz felhasznált PC játékról beszélek. Hanem a videojátékról mint olyanról, csak úgy önmagában nézve: az vajon művészet? A kérdést csak azért feszegetem, mert nemrégiben egy rangos esztétikai folyóirat könyvszemléjében a következő könyvcímre bukkantam: A videojátékok művészete (The Art of  Videogames). A könyvet Grant Tavinor – az Új-zélandi Lincoln University oktatója – írta, ès Mr. Tavinor álláspontja szerint a videojátékok műalkotások. Hát kíváncsivá tett.

Reklámok
Címke , , , , , ,

Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: